Minden áldott nap hinned kell abban, hogy ami a tiéd, az a tiéd lesz. Amit neked szántak, az nem pottyanhat más ölébe, és ha megérkezett, ő bizony nem megy sehova. Visszajön, megsimogatja a buksidat, lehajol, egy puszit nyom rá, magához húz, és közli, hogy ő aztán marad, még akkor is ha a világ összedől. Feletted fog állni, hogy még véletlenül se zúzzon darabjaira. Mert ő ezért van. Hiszen ő érted van, te meg érte.
Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető. Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap! Hiszek a csodákban.
Menni kell előre. Nem másokkal foglalkozni, vagy épp azzal, hogy mindenki hülyének néz... Tudod, egy dologban biztos vagyok: a nagy utak, azok, amelyek igazán hosszúak és jelentőségteljesek, hatalmas megállító táblákkal vannak tele, és nehézségekkel, pontosan azért, hogy próbára tegyenek, hiszen nem mindenki érdemli meg a jutalmat. Azt a valamit, amit neked szántak, és a tiéd. Nem kell mindenkinek felérnie a csúcsra - pedig mindenki előtt ott a lehetőség. De egy dolgot érdemes szem előtt tartani: a tiéd lehet minden, amire vágysz, de ha nem teszel érte semmit, a helyén marad - ahogy Te is.
Nincs annál borzasztóbb és kiábrándítóbb, amikor valakiben ott a lehetőség, de a lustaság és a félelem energiája keveredve önti el, ő meg szépen belefullad. Hát tegye. Minden csak döntés kérdése. Nincs olyan, hogy valami nehéz, vagy könnyű. Egyszerűen csak dolgok vannak, a mi agyunk látja el jelzőkkel.
Légy önmagad. A világ imádja az eredetit.
Jobb boldogtalannak lenni egyedül, mint a boldogtalanság valakivel.
Nem feltétlenül a helyes döntéseink a legjobbak.
Ha tudsz, segíts másokon. Ha nem, legalább ne árts nekik.
Egy ember életében olykor a legenyhébb remegésekből lesznek a földrengésszerű változások.
Ha az embert az elképzelhető legnagyobb sorscsapás éri, vagy belevakul, vagy látóvá válik. Figyeljétek meg, mert veletek is előfordulhat majd. Van az életünkben egy legérzékenyebb idegszál, amelyik ha elpattan, az annyira fáj, hogy nem lehet elviselni. És akkor vagy belevakulsz, vagy kinyílik a valódi szemed.
Látni valakit, egyszerre látni gyarló és szárnyaló voltában, dagályát és apályát; mélyét és könnyen horzsolódó, ezzel-azzal feldíszített felszínét, elnézően megmosolyogni és nagyon szeretni.
Gondold meg, hogy ez a nap soha nem virrad fel még egyszer!
A festés az irányítás metaforája. Minden döntés az enyém. A vászon, a színek. Gyerekkoromban nem láttam a világ értelmét, és nem is találtam benne a helyem, de a művészet megtanított rá, hogy az ember látomásait meg lehet valósítani, pusztán akarni kell. Ugyanez igaz az életre is, amennyiben az ember nem hagyja, hogy bárki is az útjába álljon
Tenyeredbe simult az arcom, míg kettőnkre borult az éj leple,
Meghaltam abban az érintésben és csókod keltett életre.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése