Minden repülés zuhanással kezdődik.
Aki nem figyel, hallani sem fog.
Ha megharagszol a kritikusra, szinte biztosra veheted, hogy igaza van.
A művészetben önfegyelem nélkül létre lehet hozni kiváló alkotást, de önkritika nélkül nem.
Egy nemzetnél nemcsak az a fontos, hogy vannak-e értékei, hanem az is, hogy vannak-e értékeinek megbecsülői.
Az élet színben - formában - hangban él, a tájnak hangja a csend.
A
tökéletes férfiak (alfahímek) egész egyszerűen hidegen hagynak.
Tudjátok, kikről beszélek? A nagy-vagány menőkről. A hófehér fogú,
széles mosolyú szépfiúkról, akik mindig harsányan nevetnek, és akkora a
szexuális önbizalmuk, mintha egy rakétát rejtegetnének Calvin Klein
boxersportalsójukban. Nos, ez a típus engem sohasem érdekelt.
Mindenki
megválaszthatja azt az utat, amelyen haladni akar, és azt is, amelyiken
nem. Persze nem mindig. Néha a sors csak megragad minket, elindul
velünk valamerre, aztán egyszer csak kitesz valahol és ennyi. Más
alkalmakkor azonban mi adhatjuk meg a címet. És ha van egy csepp eszünk,
bármennyire nehéz is, vagy bármennyire idegennek tűnik is az a ház,
igenis bemegyünk oda. És rátalálunk önmagunkra.
Néha az tud valakin a legtöbbet segíteni, hogy annak, aki a legfontosabb számunkra, nem számít, hogy nézünk ki.
A
feled maga a mellkasodban dobogó szíved. Sőt még ennél is több. Ő a
tested, a bőröd és az elméd... minden, ami valaha voltál és leszel.
Ezért egy férfi nem érezhet senki iránt többet, mint a fele iránt.
Egyszerűen nem lehetséges... és azt hiszem, ez az együtt eltöltött
idővel még inkább így van. Minél mélyebben szeretsz valakit, annál
jobban védelmezed, azzal pedig, hogy megvéded a feledet minden
veszélytől, azt jelenti, hogy biztosítod számára, hogy az utódotokról
gondoskodhasson. Ez pedig természetesen azt jelenti, hogy a férfi is
szereti a gyermekét.
A
megérzéssel az volt a legnagyobb baj, hogy nem társultak hozzá sem
szavak, sem időpont. A rossz hírre ugyan felkészítette valamennyire az
embert, de a nyugtalansághoz nem kapcsolódott se leírás, sem pedig
dátumbélyegző.
Nagyon
sok szempontból jó volt anyának lenni. Az egyik határozottan az volt,
amikor az ember a karjába veszi a kicsit, és ringatva elaltatja. Aztán
az, amikor összehajtja a kis ruhácskáit, vagy megszoptatja vagy amikor
boldogan felnéz az emberre, vagy alvás közben figyeli, és arra gondol,
mikor fog majd felébredni.
Nincs magányosabb érzés annál, ha egy olyan valaki mellett alszol, aki úgy hiányzik neked, mintha nem is lenne melletted.
Nem
mindenkinek kötelező hátrányos helyzetűek segítését hivatásul
vállalnia. De mindenkinek kötelező tudomást vennie hátrányos helyzetű
embertársainkról. Ez az első lépés a szolidaritás felé.
Ahhoz,
hogy jól segíthessünk, fontos, hogy a szegényekre ne problémagócként,
hanem hozzánk hasonló emberekként tekintsünk, és tájékozódjunk
helyzetük, igényeik, lehetőségeik felől. Ha tudomást veszünk a
körülöttünk élő éhezőkről, idősekről, fogyatékosokról, rabokról,
hajléktalanokról – igenis tettünk valamit.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése