2013. február 27., szerda

One Direction :)

tűrhető! ;)

Címkék:

 69607_426244410785989_349193754_n_large

Hosszú évekig számtalan különféle módszert bevetve hajszoltam a boldogságot, és a közben felhalmozott rengeteg szerzemény és eredmény a végén teljesen tönkretett. Az élet, ha túlzottan hajszolod, végül a sírba visz. Az idő, ha üldözöd, pont úgy fog viselkedni, mint egy bűnöző: mindig is egy megyével vagy egy szobányival előtted jár, megváltoztatja a nevét és a hajszínét, csak hogy egérutat nyerjen, épp amikor az új letartóztatási paranccsal a kezedben belépsz a motel előcsarnokába, ő kioson a hátsó ajtón, csak egy égő cigarettavéget hagyva a hamutartóban, hogy cukkoljon. Valamikor meg kell állnod, mert az idő nem fog. Be kell ismerned, képtelen vagy fülön csípni. Arra is rá kell jönnöd, hogy nem is ez a feladatod. Egy bizonyos ponton túl (...), fel kell adnod az üldözést, meg kell állnod, és hagynod kell, hogy a boldogság rád találjon.



Az emberiség nagy részének a szemét annyira belepte az illúzió pora, hogy soha nem lesz képes megpillantani az igazságot, bárki próbál is meg segíteni neki.



Van egy történet a görög istenekről. Azért teremtették az embert, mert unatkoztak, de mivel még mindig unták magukat, szerelmet is teremtettek. Többé már nem unatkoztak, így hát eldöntötték, maguk is kipróbálják a szerelmet. Legvégül megalkották a nevetést is, hogy mindezt kibírják.





A józanul ítélők előtt mindig bizonyos lesz, hogy az emberi lélekbe bele van vésve az istenség érzete, melyek kitörölni sohasem lehet. Sőt hogy az istenség létezéséről táplált meggyőződés mindenkivel vele születik és mintegy a velőkbe van rejtve, bőséges bizonyíték erre éppen az istentelenek makacssága, akik bármennyire tusakodjanak is, mégsem tudják megszabadítani magukat az Isten félelmétől... Mert a világ, (...) amennyire tőle függ, igyekszik az Istennek minden benne levő ismeretét kiirtani s imádását mindenképpen megrontani. Csak azt állítom, hogy midőn az ostoba megátalkodottság, melyet az istentelenek az Isten megvetése céljából magukra erőltetnek, lelkükben sorvadoz: él és lépten-nyomon előtör az istenségek érzete, melyet oly igen óhajtanak magukból kioltani. Ezekből világos, hogy Isten ismerete nem oly tudás, melyet csak az iskolában tanulunk, hanem oly ismeret, mely anyánk méhétől fogva mindig velünk van.



Nincs oly barbár nemzet, nincs oly elvadult nép, melyben ne lakoznék az a meggyőződés, hogy van Isten.



Hogy az emberi észben megvan és pedig természetes ösztönből bizonyos mértékben az istenség érzése, ez vitán kívül áll. Mert Isten, hogy a tudatlanság ürügyével senki se menthesse magát, maga adta saját ismeretét minden emberbe, maga újítja meg ez ismeret emlékét szüntelenül s növeli mintegy új cseppekkel; hogy midőn egytől-egyig mindenki tudja, hogy van Isten s ez az Isten az ő alkotója.



Minden, minden ideálunk
Másutt megunt ócskaság már,
Harcba szállunk
S már tudjuk, hogy kár a harcért.



Végtelen nagy számmal vannak úgy a földön, mint az égen azok a bizonyítékok, melyek Isten csodálatos bölcsességéről szólanak; és pedig nemcsak azok a burkoltabb bizonyítékok, amelyeknek alaposabb megfigyelésére vannak rendelve a csillagászattan, orvostan és az egész fizika, hanem amelyek bármely műveletlen ember előtt akaratlanul is feltűnnek, úgy hogy szemeiket sem nyithatják fel a nélkül, hogy ne kényszerüljenek azok tanúi lenni.



Bárhová veti is az ember tekintetét, nincs a világon oly parányi hely, melyen dicsőségének legalább valami kis szikráját ne látnók ragyogni. S nem tudjuk a világ messze terjedő, szép és dicső alkotmányát úgy vizsgálni, hogy a megmérhetetlen erejű fényesség egészen el ne kábítson bennünket. Ezért a Zsidókhoz írt levél szerzője találóan nevezi a világot a láthatatlan dolgok nézőhelyének, mivel e világ szép rendje számunkra tükör, melyben az egyébként láthatatlan Istent meglátjuk.



Azok, akik csak a nem plátói szerelmet értik, ok nélkül beszélnek drámáról. Az ilyen szerelemben nem lehet semmiféle dráma. "Alázatosan köszönöm az élvezetet, tiszteletem" - ennyi az egész dráma. De a plátói szerelem sem ismerheti a drámát; az ilyenben ugyanis minden világos és tiszta.



A civilizációnak épp az a célja: mindenből élvezetet csinálni.



A létezés tudata az érzéki benyomások összességéből ered, tehát ez a tudat is érzékelések eredménye. (...) Ahol nincs érzékelés, ott nem ismerhetik a létezés fogalmát sem.



Tudom, hogy a kívánságok nem mindig úgy sülnek el, ahogy szeretnénk, de ha hiszünk, és az elménk nyitott, jó esély van rá, hogy valahogy más módon teljesülnek.



Ha nem tudod meggyőzni őket, akkor zavarj össze mindenkit.


Nem vallottam kudarcot, csak találtam száz módot, melyek közül egyik sem működött.

Címkék: , ,

2013. február 26., kedd

hela

sziasztook :)
hoztam a szokásos Heti horoszkópot, illetve felraktam a novella 3. fejezetét :) remélem azért 1-2 olvasó akad. Kommentelni ér, lájkolni, osztani is ! :*


enjoy:

 

Címkék:

Állandó remény - 3. fejezet



A napok szinte már egybefolynak, annyira sok minden történt az elmúlt egy hétben. Kedden 0. órai felkészítőben 100 kérdéses tesztet írtunk, de annyira fáradt voltam, hogy örülök, ha 10 pontom lesz, +1 pont a nevem felírása miatt. Tomi beolvasott, mert szerinte „ismét” cserben hagytam, mert várt rám hétfőn a fociedzésen (basszuuuuus, annyira belemerültem, nem is jutott eszembe, hogy Márk éppen oda tart! L )
szerdán tesi órán osztályozták a kötélmásztást, 2-est kaptam, mert feltudtam ugrani a kötélen. Nikiék meg persze annyira szakadtak, hogy azt le sem tudom írni.
Csütörtökön matek dogát írtunk, és el sem hiszem, hogy elrontottam. Annyira szeretem a gyök-ös feladatokat, és otthon ha unatkozok (ez hétpecsétes titok!) akkor gyök-ös feladatokat oldok, de annyira leblokkoltam, hogy nem jutott eszembe semmi. Illetve valamin, khm…Valakin gondolkoztam..
A péntek nagyon gyorsan eltelt, sikerült kikönyörögnöm nekem is, és Jennynek is, hogy mehessünk a buliba. 6ra jött hozzánk Tomi, kikért (komolyan, mintha 5.-es lennék!) aztán elmentünk Jennyhez, őt is „kikértük”, majd indultunk.
A buli nagyon jó volt, annyira fel tudtam oldódni, hogy csak na. Na jó, talán ez a „kis” alkohol miatt is lehetett, de azért néha-néha odapillantani Márk-ra nem felejtettem el. Egyszer volt az, hogy nem csak pillantottam, hanem már körülbelül 1 perce bámultam, akkor Jenny lökött oldalba. Ezt persze nem csak ő látta, hanem Niki, Márk, Márk barátai, meg úgy egyébként mindenki. De abban a hitben tartom magam, hogy csak én vettem észre. Hajnali fél 3-kor Tomi hazakísért minket (egész este nem ivott, csak hogy rendbe hazakísérhessen minket, és persze figyeljen ránk. Igen,őt hívják legjobb barátnak.) Anyunak küldtem sms-t, hogy: „Hazaértem, minden ok. Itt vagyok Jennynél, pihenjük az estét, holnap reggel megyek! Puszi” – a szokásos : kérlek ne hidd azt,hogy haldoklom – levezető sms megvolt.
Azt hittem, hogy majd reggel minden oké lesz, de annyira émelyegtem, fájt mindenem, hogy legszívesebben átaludtam volna az éjszakát. Jennyvel lementünk, hogy reggelizhessünk,mikor megláttuk Tomit, aki még aludt (??? hogyhogy itt maradt ?? ) és a szüleit, akik már épp készítették nekünk a kaját. Halkan kérdezgettük őket, hogy hogyhogy ittmaradt Tomi, mikor azt válaszolták, hogy este kishíján összeesett, annyira fáradt volt, ezért inkább engedték, hogy itt töltse az éjszakát.
A „félhétvége” apunál jól telt, elmentünk vásárolni, vettem 2 új farmert és egy pólót, természetesen jött velünk Andrea is ( ki nem hagyná! ) aki 500 táskával a kezében szaladgált. Pár kellemes beszólása is volt a külsőmre tekintve, de inkább csendben tűrtem, minthogy apát megbántsam. szerinte ha Andreát bántom, akkor apát bántom. Őőő, oké, érdekes felfogás. Legyen így!
Vasárnap délután Apa hazavitt, elköszöntem tőle, aztán mentem is fel a szobába, mikor észrevettem, hogy bejött a házba, és anyával beszélget. Nem hallottam kiabálást, kicsit megnyugodtam. Ennyi idő után, megint normálisan beszélgetnek, csoda. Egész este olvastam,  befejeztem a smaragdzöld –könyvet.
Hét elején kezdődött minden előről. Reggel szokásosan kint álltam a buszmegállóban, de nem jött a busz. Vártam, vártam, míg végül 7:32-kor úgy döntöttem, hazaballagok. Hívtam anyát, azt mondta, menjek be a következővel, de nem volt túl sok kedvem. Végül a harmadik órára beértem, és még igazolva is lett az első 2 óra, mert a busztársaság adott igazolást.
A töri érdekes volt, próbáltam figyelni, mert hangos nevetést kellett tűrnöm, Tiffany éppen próbált felolvasni egy német (?) könyvből egy sort, de nem tudta kiejteni a betűket, és ez neki tetszett. Azért megcsináltatnék vele egy IQ tesztet, kíváncsi vagyok mennyi jönne ki neki. Bogi megint „AZT” csinálta a szemeivel, így megint jól jött az ebédszünet, mikor a szalvétára írtam rá a szokásost: fél4, WC!
Nem is kellett neki magyarázni, bólintott. Fél4 előtt már ott lebzseltem, de nem volt sehol. Pár perc késéssel  aztán jött.
-Na mi a helyzet? – érdeklődtem.
-Csak mondani akartam, hogy nem tudok semmit.
-Ez volt olyan fontos? – vontam fel a szemöldököm.
-Nem, nem érted! Nem mondanak el valamit. Valamit terveznek és nekem nem mondják el! Mivan, ha múltkor is követtek, vagy valami, és kihallgatták hogy beszámoltam neked erről?
-Biztos hogy nem! –győzködtem.
-De mivan ha igen? Engem is felírnak! – csúszott ki a száján.
-Honnan? –kérdeztem kicsit magasabb hangerővel
-A fekete listára…..- mondta szomorúan
Csodás, tehát van egy fekete lista, ahol én rajta vagyok. Ohh, és az is kiderült, hogy mostmár Bogira sem számíthatok, mint „szövetséges”.
Pár perc múlva ismét nyoma sem volt, hogy mi ketten beszélgettünk. Indultam fociedzésre, ahol kis meglepetés várt.
Kicsit durván berontottam a tornaterembe (rossz idő miatt nem kint volt)  ahol minden tekintet felém fordult, de nem láttam Tomit!
-Ööö..Elnézést..Felszegi Tamást keresem! – mondtam kicsit bátortalanul.
-Ma nem jött edzésre – kaptam egy durva választ valahonnan hátulról
-De azért maradhatnál! – tűnt ki a tömeg közül Márk.
-Nem, bocsánat, viszlát! – és már ott sem voltam.
1 perc múlva már fogtam a fejemet, hogy lehettem ilyen hülye…Márk megkért, hogy MARADJAK és én NEM-et mondtam! Mekkora hülye vagyok.
 A telefonomra néztem: 8 nem fogadott hívás, 2 üzenet: „A feladó visszahívást kért Öntől ……”  - Tomitól van.
Hívtam is azonnal.
-szia, neharagudj, nem láttam! voltam edzésen de te nem voltál sehol! – kezdtem azonnal.
-semmi baj, azért akartam veled beszélni, hogy megmondjam, nem megyek!
-De miért nem? – kérdeztem
-Nem fontos! Na majd találkozunk holnap, pápá! – tette le.
Meg sem várta, hogy válaszoljak..Biztos, hogy fontos volt, és nem mondja el. Elvégre legjobb barátok vagyunk, nagy titkunknak nem kéne lennie egymás között. Úgy látszik mégis….?! 

Címkék:

Heti horoszkóp február 25-03.

kos: Egészen jól haladsz teendőiddel, amikor közbeszól egy váratlan fordulat. Vedd mihamarabb elejét a problémának, különben nagy slamasztikában találhatod magad! 

bika: Mindig sikerül fenntartanod a rendszert az életedben, ám mintha kezdenének kicsúszni a kezeid közül a dolgok. Pihenj egy kicsit, hogy a legjobbat hozhasd magadból! 

ikrek: Végre valahára elismerést kapsz valamiért, ami eddig valamiért mindenki figyelmét elkerülte. Azért ne bízd el magad, különben rosszul jöhetsz ki a helyzetből. 

rák: Olyan energialökettel kezded a hetet, hogy nagy hirtelenjében nem is tudod, mihez kezdj vele. Igazán elővehetnéd kreativitásod és alkothatnál valami újat! 

oroszlán: Csak kapkodod a fejed, annyi minden történik körülötted! Ha túlterheltnek érzed magad, segíthet, ha kicsit kezelésbe veszed időbeosztásod.

szűz: A különbözőségek pozitívak is lehetnek! Értékes vitákat folytathatsz a héten, viszont ha az értelmes eszmecsere veszekedésbe csap át, állj odébb. 

mérleg: Ideje kicsit bevállalósabbra venned a figurát. Nagyot fordíthatsz sorsodon, ha elhagyod a jól kitaposott utat és bevállalsz egy kis rizikót!

skorpió: Van egy olyan különös benyomásod, hogy izgalmas dolgok állnak előtted. Maradj kíváncsi és olvass a jelekből: így megtalálod azt, amit keresel!

nyilas : Igen váratlanul ér, amikor valamelyik közeli barátod a segítségedet kéri. Nem kell bölcsnek lenned ahhoz, hogy helyt állj, elég, ha tudsz improvizálni! 

bak: Könnyen konfliktushelyzetbe keveredhetsz, ha nem vigyázol a szádra. Próbálj kicsit mások fejével is gondolkodni, nehogy megbánts valakit! 

vízöntő: Rég nem voltál ilyen jó passzban, mint ebben a pár napban. Minél hasznosabban és produktívabban töltöd az időd, annál jobban kitolhatod ezt a pozitív időszakot. 

halak: A legkevésbé sem számítottál rá, de egyik napról a másikra csak úgy sorra követik egymást a jobbnál jobb események! Ne kattogj a miérteken, csak élvezd a pillanatot!

Címkék: ,

2013. február 24., vasárnap

!

Címkék: ,

 63630_491059764270934_1494959897_n_large

Elhiszem, hogy fáj. Benned van, és benned is marad, de csak addig, amíg meg nem érted, és el nem tudod engedni. Onnantól könnyebb lesz. De igen, még érezni fogod néha, fájni fog, de egyszer majd eljön annak is az ideje, amikor fájdalom nélkül tudsz azokra a sebekre nézni, amik most megölnek. Mosolyogva, mert pontosan fogod tudni, hogy melyik hova vitte el. Örülj neki, ha fáj. Megváltoztat, megerősít, bátrabbá tesz. Nem fogsz félni. Csak egyszer kell erőt venned magadon, onnantól menni fog. Aztán meg fogod tudni, hogy mindenen túl tudod tenni magad. Mindig.


Az apám szerint kétféle lány van: az, akitől felnősz, és az, akihez felnősz.





Egy olyan nap volt, amikor bármelyik percben leeshet a hó... és a levegő tele van elektromossággal... szinte hallani lehet. És ez a zacskó csak táncolt velem... mint egy kisgyerek, ha könyörög, hogy játssz vele. 15 percen át. Ekkor jöttem rá, hogy ott van... ez a teljes élet, a dolgok mögött... és ez a hihetetlen jótékony erő, mely azt akarja, hogy tudjam, nincs okom félni... (...) Néha olyan sok a szépség a világban, úgy érzem, ki se bírom. És a szívem egyszer csak megszakad.





Ha többen volnánk, akik aranykincsnél jobban becsülik az ételt, a vidámságot és a dalt, vígabb hely lenne a világ.




Az élet a szerelem és a barátság regénye.



A hatalom ott nyugszik, ahol az emberek hiszik, hogy nyugszik... Szemfényvesztés csupán, árnyék a falon...





Megvívjuk a csatát, aztán megpihenünk. Élve vagy halva, de megpihenünk.




Rossz kézben egy pénzérme is ugyanolyan veszélyes lehet, mint a kard.



Csak a megszállottak aggódnak a megszállottság miatt.



Mikor a sötét gondok hangja hallgat,
S édes áhitat dala ring a számon:
Téged hívlak, hallod? Nevedet kiáltom,
Kioldod-é homályba hullt hatalmad?



Ne az egyetlen lány akarj lenni az életében, hanem az, aki számít. Akire gondol, akit szeret, akiért a világot is legyőzné. Az akarj lenni, akiért mindent feláldozna, akit értékel. Akit véd és támogat. Aki mellett lépked, akinek a kezét fogja, és soha nem hagyja magára, csak akkor, ha azt kéri. Az a lány akarj lenni, aki hagyja menni, ha menni akar. Mert akármennyire is fáj, fel tudod fogni, hogy vannak dolgok, amiket engedni kell. És egyébként is: aminek a tiédnek kell lennie, az bizony a tiéd is lesz, jöhet bárki a képbe, porszem lesz ahhoz, hogy a dolgokon változtasson. Mert bizony aminek meg kell történnie, az megtörténik. Amelyik csóknak el kell csattannia, az bizony el fog csattanni.



Szeretnék ragyogni, megint. Úgy, ahogy más ragyogtat, úgy, amire egyedül nem vagyok képes. Vágyom rá. Tényleg. Szeretni, ölelni, érezni, tudni, hogy szeret. Nagyon. Közben meg nem. Menekülnék, harcolnék ellene, kihagynám, átlépném, elengedném, mert félek, csak mindent elront. Közben meg tudom, hogy aki szeret, csak jót akar. Inkább többé tesz, erősebbé, színesebbé, boldogabbá, ragyogóbbá, és tudod mit? Legyőzhetetlenné.



Tudomásul kellett vennie, hogy elszakadtak egymástól, két külön kirakós két külön darabja lettek, és a világon semmi nem fogja már összeilleszteni őket.


Hangsúlyozni szeretném a meggyőződésemet, hogy egy vonzó olvasmány sokkal értékesebb, mint bizonyos tévéműsorokat végignézni. Amikor olvas az ember, az elméje dolgozik. A betűket szavakká rendezi, a szavak pedig gondolattá és fogalmakká állnak össze.
Az olvasás szokásának kifejlesztése hasonlít a súlyemelő edzésprogramjához. Egyetlen bajnok sem indult el úgy, hogy egyből kétszáz kilós súlyt emelt fel. Először kisebbekkel kezdte, s aztán egyre nagyobbakkal folytatta, míg az izmai megerősödtek. Így van ez az értelmi képességgel is. Az elménk akkor fejlődik, ha olvasunk, gondolkodunk és elmélkedünk. 


Ne járj fel és alá savanyú arccal, mintha szüntelenül valami szerencsétlenségre várnál! Gondolj azokra a jó dolgokra, amelyek előtted állnak, és ne engedd, hogy észrevétlenül elhaladjanak melletted!

Címkék: , ,

2013. február 23., szombat

saturday ♥

485033_527219257323467_1159405480_n_large 

 Tumblr_mh3hnmrqsx1rgxhjto1_500_large

 Tumblr_mbu92ycntp1rs0ibgo1_500_large

 Tumblr_mib4v0xrqf1s5dca2o1_400_large

 Tumblr_mcpdbt7h5h1qfr71oo1_500_large

 4993_10151155810447131_1211376925_n_large

 3778_481668971897333_1726419725_n_large




2013. február 22., péntek

Tumblr_mb22l4xctk1rsj4kio1_500_large

Címkék: , ,

2013. február 21., csütörtök

 Dsc_0180m_511507edddf2b340e2a4d289_large

Minden repülés zuhanással kezdődik.



Aki nem figyel, hallani sem fog.




Ha megharagszol a kritikusra, szinte biztosra veheted, hogy igaza van.



A művészetben önfegyelem nélkül létre lehet hozni kiváló alkotást, de önkritika nélkül nem.




Egy nemzetnél nemcsak az a fontos, hogy vannak-e értékei, hanem az is, hogy vannak-e értékeinek megbecsülői.




Az élet színben - formában - hangban él, a tájnak hangja a csend.



A tökéletes férfiak (alfahímek) egész egyszerűen hidegen hagynak. Tudjátok, kikről beszélek? A nagy-vagány menőkről. A hófehér fogú, széles mosolyú szépfiúkról, akik mindig harsányan nevetnek, és akkora a szexuális önbizalmuk, mintha egy rakétát rejtegetnének Calvin Klein boxersportalsójukban. Nos, ez a típus engem sohasem érdekelt.



Mindenki megválaszthatja azt az utat, amelyen haladni akar, és azt is, amelyiken nem. Persze nem mindig. Néha a sors csak megragad minket, elindul velünk valamerre, aztán egyszer csak kitesz valahol és ennyi. Más alkalmakkor azonban mi adhatjuk meg a címet. És ha van egy csepp eszünk, bármennyire nehéz is, vagy bármennyire idegennek tűnik is az a ház, igenis bemegyünk oda. És rátalálunk önmagunkra.



Néha az tud valakin a legtöbbet segíteni, hogy annak, aki a legfontosabb számunkra, nem számít, hogy nézünk ki.



A feled maga a mellkasodban dobogó szíved. Sőt még ennél is több. Ő a tested, a bőröd és az elméd... minden, ami valaha voltál és leszel. Ezért egy férfi nem érezhet senki iránt többet, mint a fele iránt. Egyszerűen nem lehetséges... és azt hiszem, ez az együtt eltöltött idővel még inkább így van. Minél mélyebben szeretsz valakit, annál jobban védelmezed, azzal pedig, hogy megvéded a feledet minden veszélytől, azt jelenti, hogy biztosítod számára, hogy az utódotokról gondoskodhasson. Ez pedig természetesen azt jelenti, hogy a férfi is szereti a gyermekét.


A megérzéssel az volt a legnagyobb baj, hogy nem társultak hozzá sem szavak, sem időpont. A rossz hírre ugyan felkészítette valamennyire az embert, de a nyugtalansághoz nem kapcsolódott se leírás, sem pedig dátumbélyegző. 



Nagyon sok szempontból jó volt anyának lenni. Az egyik határozottan az volt, amikor az ember a karjába veszi a kicsit, és ringatva elaltatja. Aztán az, amikor összehajtja a kis ruhácskáit, vagy megszoptatja vagy amikor boldogan felnéz az emberre, vagy alvás közben figyeli, és arra gondol, mikor fog majd felébredni.



Nincs magányosabb érzés annál, ha egy olyan valaki mellett alszol, aki úgy hiányzik neked, mintha nem is lenne melletted.



Nem mindenkinek kötelező hátrányos helyzetűek segítését hivatásul vállalnia. De mindenkinek kötelező tudomást vennie hátrányos helyzetű embertársainkról. Ez az első lépés a szolidaritás felé.



Ahhoz, hogy jól segíthessünk, fontos, hogy a szegényekre ne problémagócként, hanem hozzánk hasonló emberekként tekintsünk, és tájékozódjunk helyzetük, igényeik, lehetőségeik felől. Ha tudomást veszünk a körülöttünk élő éhezőkről, idősekről, fogyatékosokról, rabokról, hajléktalanokról – igenis tettünk valamit.

Címkék: ,

 Tumblr_m5tuvzoc3p1qfb46yo1_400_large

Nem kell túlkomplikálni. Ha egy férfi látni akar, ő keres. Ha veled akar lenni, megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Erőlködés, játszmák, és buta hisztériák nélkül, tisztán, csak úgy belehuppannak az öledbe, amikor nem is számítasz rá. De ha elmegy, hagyd. Ha megteszi, fogadd el. Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, mert annyira kellesz neki. Levegőt fog kapni, meg minden, de csak igazán akkor él, ha mellette vagy - és ezzel te sem leszel másképp. Feltöltöd és feltölt téged. Támogat és melletted áll. Harcoltok mindennel, együtt, és erőt merítetek egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás, vagy épp önfeladás. Csak az van, hogy hisztek egymásban, és húztok előre. Az összes többi csak gyerekes és szükségtelen játszma.



A kis dolgok a legértékesebbek - egy halk szó, egy pillantás, egy mosoly.




Az ember érezhet vonzalmat anélkül is, hogy utat enged neki. Ez az érett viselkedés egyik jele.



Van, hogy csak egy pillanatot kapsz... Ami megérint. Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést. Aztán a pillanat elillan. Te pedig szomorúan nézel utána, és nem érted, miért... Miért csak ennyit kaptál? Aztán lassan kezded megérteni. Azért kaptad, hogy újabb erőd legyen. Hogy amikor már majdnem feladtad álmaidat, megérezd, hogy mire vágysz. Hogy ne érd be kevesebbel. Hogy újra átérezd, milyen az Igazi Pillanat. És várd tovább. Kitartóan. Mert eljön az a pillanat is. Ami örökké tart.



Életed rendbetételének belülről kell fakadnia. Nem kell másokra várnod, hogy életedet ráncba szedjék. Amint mozdulsz, a világ is mozdulni fog.



Sosem az előttünk álló kihívások jelentik a valódi problémát. A probléma az, ha nem hisszük el, hogy le tudjuk küzdeni ezeket. A kétségeink, démonaink, korlátaink legyőzésének kulcsa, ha bizonyosak vagyunk benne, hogy azt tesszük, amit kell. Ha bizonyosság van bennünk, akkor nemcsak képesek vagyunk rá, hanem meg is csináljuk.



Ne csak akkor mondd, hogy szeretsz, ha várok rá, hanem máskor is. Nem kell félned, nyisd ki a szíved, vagy én tépem fel a kapuját. Szeretni, ölelni, mosolyogni bármikor lehet, tedd meg. Ölelj indokolatlanul, ameddig tudsz, nyisd ki a szíved, és engedj be. Ne félj, nem bántalak. Nem tudnálak. De mosolyogj mindig, mert fagyott arc mögött nincs élet. Akarj életet. Akarj élni. Mosolyogni, és szeretni. Mindig. Holnap és ma is, és hinni abban, hogy egyszer lesz, aki meg is érdemli.



Örülj, ha legalább egy percig tartott, még hálásabb lehetsz, ha tovább. Másnak lehet, hogy életében nincs ilyen varázslatban része. Olyanban, amikor meglátod, ő meglát, a világ meg megáll. Adj hálát, ha a tiédben legalább volt ilyen. Lehet, hogy csak pár percig tartott, lehet, hogy pár óráig, de volt. Meríts belőle erőt, és érezd, hogy szerencsés vagy, mert láttad, hogy mi az, hogy csoda, meg Sors, mi az, hogy valakiknek találkozniuk kell.



Nehéz dolog elfogadni, hogy szükségünk van valakire. Elismerni, hogy egy másik személy létezése a boldogságunk egyik feltétele, hogy nélkülözhetetlen a jelenléte a túléléshez.



Kudarc nem létezik. Itt az idő, hogy dönts. Itt és most meg kell ígérd magadnak, hogy soha többé nem adod át magad a legyőzöttség vagy a búskomorság érzésének. Ez még nem jelenti azt, hogy el kellene rugaszkodnod a valóságtól - csak azt kell megértened, hogy ha megadod magad a lehangoltságnak, akkor épp arra nem lesz erőd, hogy változtass az életeden, és továbblendítsd azt. El kell hinned, hogy még akkor is változtathatsz, ha ez itt és most teljességgel lehetetlennek tűnik.



Nem tudok boldog lenni úgy, hogy tudom, te valaki mással élsz. Megölsz bennem valamit. Ami köztünk van, az nem mindenkinek adatik meg. Túl gyönyörű ahhoz, hogy elhajítsuk magunktól.



Van a nyíl... A vadász nyila. A vadászé, aki el akarja ejteni a vadat. Aki azért feszíti meg íját és lövi ki nyilát, hogy megszerezze őt. Magának. Meg akarja ölni. Elejteni. Becserkészi, céloz... és a nyíl surranva hasítja a levegőt és talál célba. És a nyíl és a vad története itt véget ér. Ez a nyíl a véget jelenti a megcélzott számára. De van egy másik nyíl. Egy másik, amely nem a véget, hanem a kezdetet jelenti. Egy nyíl, amely célba vesz, és eltalál. Eltalálja lelkedet. És megöl. De nem téged. Nem a lelkedet. Megöl valamit. Az önzést. Mert attól a pillanattól, amikor ez a nyíl eltalál, már nincs benned önzés. Meglátod a Másikat, akinek kezében ott az íj, és már nem te vagy fontos, hanem Ő. Már neki akarsz adni mindent, ami szép, ami jó, mindent, ami te vagy. Mindent, amivel szebbé teheted számára a világot. Mert ez a nyíl a kezdet nyila volt. A szeretet kezdetéé. Igen, van ilyen nyíl.



Ahányszor csak lehunyom a szemem, az ő arcát látom magam előtt. Így aztán elég gyakran becsukom a szemem.



Bárcsak meg tudnám neked adni azt, amit keresel, de nem tudom, mire vágysz. Van a szívednek egy olyan zuga, amit senkinek se társz fel, még nekem sem. Mintha nem is igazán velem lennél. A gondolataid valaki másnál járnak.


A dolgok megtörténnek. Soha nem egyetlen pillanat műve, tudom jól, de mindig van egy pont, ahol átfordulnak. Nap mint nap megbántják az embert, a kis fájdalmak felhalmozódnak, összeadódnak, és ezt észre sem vesszük egészen addig, amíg egy napon aztán arra ébredünk, hogy a szívünk szétreped a nyomástól.

Címkék: ,

Amikor meglátlak..

https://fbcdn-sphotos-c-a.akamaihd.net/hphotos-ak-ash3/536873_218946598250269_1323972752_n.jpg

2013. február 20., szerda

Állandó remény - 2. fejezet



Annyira utálom ezt az évszakot. Persze imádom a telet, meg már december van, nemsokára Karácsony, bár az még odébb – de inkább bentről nézem ha tehetem.
A reggeli frissen hullott szűzhó is csak addig jó ameddig nem lesz belőle sár és latyak. De mostmár csak az van. 6os buszra felszállva pontban 7:09 perckor volt helyem, zenét hallgattam. Elmentem a boltba venni reggelit, és a sarkon várt Jenny. Együtt mentünk be az iskolába. Ma nem volt semmi érdekes, csupán irodalmon kaptuk meg, hogy írjunk egy 2 A/4 oldalas szöveget (bármi lehet, novella, vázlat, mély gondolatok..) a tél és az ünnepek szépségéről. Kemény feladat lesz úgy érzem…Rögtön eszembe jutott, hogy most lesz az első Karácsony mikor nem együtt, hanem ketten anyával ünnepelünk. szünetekben pakolásztam a szekrényemben, majd egy üres lapot találtam amin egy hatalmas nagy X szerepelt. Nem értettem, hogy kerülhetett ide, mert biztos, hogy nem én raktam be. Ezen gondolkoztam egész nap, de semmilyen választ nem kaptam. Furcsa egy nap volt, ugyanis Nikiék egy rossz szót nem szóltak hozzám, de Bogi furcsán nézett rám mindig, mintha valamit jelezni akart volna. Persze azonnal levágtam, hogy valamit szeretne mondani, és ebédszünetben direkt mögé  álltam be a kajáldánál a sorba, és halkan, feltűnésmentesen súgtam a fülébe azt, hogy: fél4kor, a lány wc-ben.
Ott voltam, fél4kor, a lány wc-ben. Az iskola ekkor már pangott, csak 1-2 rohangáló diákot láttam, de ők is már a kijáratot támadták be. Becsapódott az ajtó, megjött Bogi. Nem is hagyott szóhoz, már bele is kezdett:
- Figyelj! Halgass végig, ne szólj bele. Niki bosszút akar állni rajtad, és muszájnak érzem, hogy felkészítselek rá, ugyanis már egy kész haditerve van ellened! – habogta.
Elkerekedett szemmel figyeltem minden egyes szavát, és engedtem, hogy folytassa.
-Amint befejeztük ezt a beszélgetést, pakolj ki mindent a szekrényedből, ne hagyj benne semmit, mert reggel tele fogja tölteni vízzel, és valami csípős cuccot is bele akar csepegtetni. Tehát reggel azonnal az igazgatóiba menj, majd ők segítenek. A többit még nem tudom, de ígérem, hogy mindent elmondok, majd leírom egy lapra és a padodra fogom rakni, ha nem látja. Ennyi, szia! – nem hagyott alkalmat, hogy szóhoz jussak, esetleg reagáljak valamit, már ki is rohant és eltűnt.
 
Magamban elözönlöttek a gondolataim, most mit tegyek? Higgyek neki? Lehet, csak átver? De Bogi nem ilyen, én tudom, hogy ő egy rendes lány, nem hazudna nekem. Ahogy mentem ki az iskolából, már tárcsáztam is Tomit, aki ismét kinyomott, a nagy történésekbe el is felejtettem, hogy „nem vagyunk jóba”. Erre küldtem neki egy: s.o . s. üzenetet, fél óra múlva mire hazaértem, ő a kapunkban volt.
- szia! – köszöntem, kissé elmosolyodva.
Ő csak bólintott, aztán bementünk, egyenesen fel a szobámba. Elmeséltem neki azt, mennyire sajnálom a Márkos dolgot, hogy csak úgy leléptem, hogy mi volt ma az iskolában, Bogit, Niki bosszúját, és mindent, ami bennem volt.
Láttam rajta, hogy érdekli, teljesen átérzi, és mire kicsit célozva néztem rá, hogy befejeztem, ő csak átölelt.
Rettentően jól esett, sőt, annál is jobban.  Végre reagált:
-Figyelj, Alexa (ja igen, így hívnak engem), nem haragszok rád, hiszen ezen felesleges lenne vitatkoznunk. A Nikis dologból annyit tudok, amennyit Márk említett, miszerint bosszút szervez. Márk teljesen kiakadt, hogyha megpróbál valamit tenni ami neked káros, végleg elfelejtheti őt. Niki viszont nem hisz neki, de tudom, hogy Márk komolyan gondolja.
Ismét előjött az érzés, mikor a szívem a torkomba volt…Tehát gondol rám, érdekli mivan velem.Vagy csak megint túldramatizálom, és tényleg csak Niki hülyeségét akarja meggátolni? Nem tudom,de egyszerűen nem tudtam semmit sem mondani Tominak.
-Most mennem kell, holnap találkozunk az iskolában, edzés lesz, ha gondolod, Jennyvel bejöhettek megnézni. 




A hétfői nap…..
Reggel felkészülten, kicsit izgatottan, frusztrálva elindultam az iskolába. A busz nem a szokásos volt, és kicsit késett is, ezért Jenny a szokásosnál többet várt rám. Elmeséltem neki a dolgokat, reggel ahogy beléptünk az iskolába, Tiffany volt az ajtóban, valakivel telefonált és furcsa szavakat használt, mint a: a, madár, berepült, a, kalitkába, akció, indul, x, ismétlem, a madár……Gondolom túlgondolta a  „feladatkörét”. Aztán felmentünk a lépcsőn, nem a szokásos „jobbra a szekrényhez” menéssel. Visszanéztem, és láttam Tiffany arcán a meglepődöttséget, és enyhe csalódást. Kopogtam az igazgatóiba.
-Jóreggelt Igazgató Úr, tudomásom van arról, hogy egy rosszakaróm telerakta vízzel a szekrényemet, és szeretném, ha valamit tenne ez ellen.
Igazgató úr felvonta a szemöldökét, és annyit mondott:
-Induljunk.
Lefelé menet már nem volt ott Tiffany, csatlakozott hozzánk az iskola ezermestere, és felkészülten kinyitotta a szekrényt. Igen, tényleg az volt, mint amit Bogi mondott el nekem. Tényleg kiömlött a víz, tényleg csípős volt, tényleg úgy volt. És ha mindez rám jön, én ott „süllyedek” el - Kis iróniával.. Első óra alatt lerendeztük ezt az egész dolgot, mindent visszaraktam a szekrényembe, és megkaptam azt is, hogy ránéznek majd a szekrényemre. – kis gúnnyal, persze.
Még visszakísért engem az Igazgató Úr órára, és beszélt a Tanárral gondolom arról, hogy ne írjon be hiányzónak. Miközben mentem a helyemre, Nikiék „mi se történt volna” fejjel néztek maguk elé, Bogi nézett csak rám, és egy félő mosollyal rámnézett. Ezt én viszonyoztam, afféle: köszönömmel.
Második óra már nem volt olyan egyszerű, fiúk és lányok külön vannak bontva tesin, ők általában elfoglalják magukat focival, vagy floorball-al, mi meg köröket futunk, és kézizünk. Egyik sem az erősségem, de a hideg és a hó miatt ma bent voltunk. De inkább lettünk volna kint, mert ami következett….Kötélmászás. Általános iskola óta az ellenségeim közé tartozik a kötélmászás, mióta 4.ben leestem,azóta folyamatos kiröhögéseket kapok, senki nem érti meg a félelmemet. Nikiék persze élsportolónak hiszik magukat, 1perc 09 másodperc a rekordja Reginának, aztán 1perc 20 másodperc Nikinek, Tiffany és Bogi idejét nem tudom, mert ők ma „alhasi görcs”-re panaszkodva felmentettek voltak. Bárcsak hamarabb eszembejutott volna ez a „kiváltság”. Én persze vagy 2 percig győzködtem a Tanárt, hogy had’ ne kelljen felmásznom. 1-est kaptam,de legalább elkerültem a nevetést. Na igen, ez miatt is az átlagom 4,9. A töri hamar elment, kaptunk pár kisérettségi feladatsort, azokkal mindenki elfoglalta magát. Ez az egyik kedvenc tantárgyam, úgyhogy előkaptam Kerstin Gier: smaragdzöld triológiát, és olvastam. Matekon folytattuk a gyök-ös feladatokat, senki nem unatkozott. Az iskola kapujában Tomi beszélgetett Márkkal, és amikor Tomi meglátott, egyből lepacsizott Márkkal, aki már ment is. Így indultunk el ketten az étterembe, miközben beszélgettünk.
-És, milyen napod volt? – kérdezte tőlem.
Elmeséltem neki mindent, a tesis részt,és a többit, persze a reggeli szekrényes dologgal kezdtem.
-Értem, örülök, hogy nem volt semmilyen komoly probléma.
Van valami baj? –érdeklődtem.
-Á, semmi komoly.
Ami nyilván azt jelentette,hogy van valami, ezért nem hagytam békén.
Na, mondd már! – kérleltem. – ebben a pillanatban megállt, és a szemembe nézett.
-Tudod, már régóta elakartam mondani, hogy mennyire fontos vagy nekem.
(??) –kérdőn néztem rá.
-És, azt is tudom, hogy legjobb barátok vagyunk. De muszáj elmondanom, és…remélem, nem sértődsz meg, nem bántalak meg, de tényleg már nem tudom magamban tartani…Már olyan rég óta akarom ezt neked elmondani, hogy az hihetetlen…-folytatta
Az arcom körülbelül egy élőhalott-éra hasonlított, de még mindig nem szólaltam meg.
..Tehát, csak annyit akartam mondani…-és ekkor elröhögte magát- hogy szeretlek. Még mindig te vagy a legjobb barátom.
Te hülye! – jött ki belőlem. Tudod mennyire beparáztam? – nevettem fel.
Vettem észre..bocsi, de ez kellett! – vágott vissza. Egyébkéént…-tette hozzá- Márk ma beszélt rólad.
(??) Most megint viccelsz? – kérdeztem tőle kissé viccelődő hanggal.
Nem. – mondta teljes komolysággal. Kérdezte, hogy: Te most akkor jóban vagy Bellával? Aztán felvilágosítottam, hogy Alexának hívnak, és elmondtam a fontos dolgokat rólad. És azt mondta, szimpatikus vagy neki.
Elárasztott a boldogság…Egyrészt azért, mert végre tudja a rendes nevem, másrészt pedig..
szimpatikusnak tart !!! Milliónyi boldogság töltött el, és azt sem tudtam, hogy mit reagáljak.
-Azért, azt tudnod kell, hogy Niki még mindig szereti őt, ő pedig néha még én sem tudom mit érez iránta. De te, nagy hatást gyakorolsz rá! És mivel mindketten legjobb barátaim vagytok, fontosnak éreztem, hogy elmondjam ezt neked.
Annyira örülök ennek! – Mondtam vigyorogva. – De most mit csináljak?
-semmit. Mintha nemtudnál semmit! Hétvégén házibuli lesz az egyik haveromnál, ahol ő is, és én is ott leszünk. Eljöhetnél!
ÚÚÚÚ, az annyira jó lenne! – már épp beleéltem volna magam, mikor eszembe jutott valami. – De ahj! Apánál leszek hétvégén. Valamit ki kell találnom..Beszélek anyával!
Én bementem az étterembe, ő pedig ment haza. Rögtön beköszöntem:
-Hellóóó! – mondtam hangosan. Egy hang jött hátulról, csak ennyit hallottam:
-Mindjáá-ááááááááááááá……*durr*
-Mi történt?? – Egyből a raktárba futottam, és nagyon megijedtem, de mire beértem a raktárba, felnevettem:  Anya!
-Hoppá – nevette el magát. - Még jó, hogy a dobozokra estem!
Felsegítettem, majd felmentünk az irodába, ami már szinte a második otthonom.
-Milyen napod volt? – kérdezte.
-Elég jó… - majd fejtettem ki ugyanazzal, amit Tominak is elmeséltem. – Ja, és Tomi kísért el az étteremig, miközben elhívott egy házibuliba, ami hétvégén lesz.
Anya kérdőn felnézett, és felhúzta az egyik szemöldökét:
-Hétvégén nem Apádhoz mész? Egyébként meg nem tartom jó ötletnek, hogy 15 éves létedre házibuliba menj!
-DE ANYAAAAA! – fakadtam ki, pedig valami jobb választ akartam adni.
-Téma lezárva!
-Nem! Nem és nem! Közel vagyok a 16. éves koromhoz, és igazán elengedhetnél egy olyan buliba, ahol ott lesz Tomi, akiben 102% százalékban megbízok, te is megbízol. Vele lennék végig! A buli péntek este lesz, és Jenny is jönne. Szombat délután pedig átmennék apához, és vasárnap haza, aztán ígérem tanulok! – Végre rendesen tudtam reagálni.
-Ezt majd még megbeszéljük, most mennem kell. Otthon találkozunk! – majd kiment.
Én egyből a telefonomhoz nyúltam, és hívtam Jenny-t.
-szia! –szólt bele a telefonba.
-szia! tudunk találkozni?
-Hát, most épp készülök holnapra, de ha gondolod átugrok!
-Itt vagyok az irodában, áttudnál jönni? – kérdeztem.
-Mi lenne ha a 6os busszal jönnél, és találkoznánk a reggeli találkozónknál?
-15 perc múlva ott vagyok. Puszi! – tettem le.
Már öltöztem is, és rohantam ki az étteremből egy: -szia anyaaaa, elmentem, otthon találkozunk! – kijelentéssel. Ő valamit még utánam szólt, de már nem hallottam.
Vártam a 6-os buszra, miközben az út túloldalán megpillantottam Márkot. Mit sem törődve vele, nézelődtem tovább, mire egyre csak közelebb jött, ő is a buszmegálló felé tartott.
Előkaptam a telefonomat, mintha valami nagyon érdekes történt volna, pedig csak a menüt lapozgattam. Egyszer csak mellém állt, kivette a fülhallgatóját a füléből, és rámköszönt.
szia! – mosolygott.

Őőő, szia – köszöntem vissza kissé zavartan.
Milyen fura, hogy nem egymásnak nekiesve találkozunk – viccelődött.
Ha-ha! – mondtam kissé gúnyosan.
Ebben a pillanatban befutott a buszunk, és mivel én bérletes vagyok, előbb leültem. Néztem, míg jegyet vesz és teljesen elkalandoztam, hogy lehet ennyire elképesztően helyes, és számomra mennyire elérhetetlen. Az elkalandozásomat ez a mondata változtatta meg:
-Leülhetek melléd? – nézett rám mosolyogva.
*Kérlek maradj is itt örökre! – mondtam magamban*
Már épp készültem elővenni a fülhallgatómat, amikor elkezdett kérdezgetni. És ez a fél óra buszozás mintha 1 perc alatt lezajlott volna, hirtelen belementünk minden témába és annyira megnyílt előttem hogy azt sem tudtam mi történik. És megkérdezte, hogy megyek-e Tomival a buliba…Bólogattam, de még igazából kérdéses, nagyon!
Leszálltam a szokásos helyen,  Jenny már várt rám, és kérdőn nézett, ugyanis úgy vigyorogtam, mint a tejbetök. Visszanéztem, hátha látom még Márkot, de már nyomát sem lehetett látni.
Ez mi volt? – kérdezte azonnal.
Nagyba elmeséltem neki mindent, és láttam, örül neki, hogy beszéltünk, ugyanakkor azt is láttam hogy valami nyomasztja. Rákérdeztem, de azt mondta hagyjuk – és ha Jenny azt mondja hagyjuk, akkor tényleg hagyni kell. Témát váltottam:
-Péntek este buli Tomi egyik haverjánál, ugye eljössz?
-szerintem igen, ha elengednek – válaszolta. De ugye tudod, hogy Niki is ott lesz?
Hát persze, neki mindenhol ott kell lennie..Ezt nem hiszem el!
-Igen, tudom – és egyből rossz kedvem lett. – annyira örültem, hogy Márkkal tudtunk beszélgetni, érted, megnyílt előttem és ááááá! El sem tudom mondani, mennyire boldog vagyok. – ujjongtam.
-Alexa, tudom, hogy ez neked mennyire tetszik, de tudod, hogy én reálisan gondolkodok ?! Örülök hogy boldog vagy, de mindig mindennek van hátulötője.
Elmentünk hozzánk, aztán még megnéztünk egy filmet, ami igazából annyira nem is kötött le, mert végig Márkon gondolkoztam….
 


3. fejezet

Címkék: